Este fél 8-kor vetettem be a saját öntésű szívószálas zsinórsüllyesztő-ólmos, 0,40-es főzsinórral, fonott előkével ellátott szereléket a szokott helyre, egy fa alá átdobva, 3 szem kukoricával csalizva, hungarocellel megemelve. Mindent elrendezve öntöttem egy kis pálinkát, hogy a barátommal koccintsak, amint nem volt idő meginni, mert nemsokára is érkezett az „engedős” kapás. Mintegy 15-20 métert rátekerve beemeltem és fárasztani kezdtem a nem túl erősen védekező, de mégis igen nehezen partközelbe húzható halat. Körülbelül 20 perc után megpillantva először azt gondoltam, hogy egy hatalmas pettyes busa van a horgomon, de aztán kiderült, hogy egy óriási fekete amur, amit a tévéműsoroknak köszönhetően felismertem annak ellenére, hogy ilyen halat még sohasem fogtam. A hatalmas haltestre – gondolom a fárasztás közbeni forgolódása következtében – úgy rá volt csavarodva a zsinór, hogy nem fejjel, hanem farokkal előre bukkant elő a vízből. Esélye sem volt elszabadulnia. 60 éve horgászom, de ilyet még nem láttam. A másik bot zsinórját is felvette, amelyet a barátom igyekezett „kezelni”, míg sikerült partra emelni a merítőhálóval, ami végül szétszakadt. Látva a hal óriási termetét, azonnal hívtuk a halőröket, aki gyorsan meg is érkeztek, így gyors mérlegelés, fotózás és folyamatos locsolgatás után szabadjára tudtuk engedni. Fogtam már itt a holtágban 22 kilós pontyos és szintén 22 kilós amurt, illetve 15 kilós harcsát is, de ilyen óriási hallal még nem tudtam szerencsésen megbirkózni.
