A Rakaca-víztározó lassan eléri hatvanéves korát. Ennyi idő alatt olyan kapitális halak egyedei nőttek fel benne, amelyre csak az utóbbi 4 évben döbbentünk rá! Leginkább itt is pontyra horgásznak az emberek, de akadnak fanatikus harcsahorgászok, mint én is. 4 évvel ezelőtt sikerült egy 65 kg-os harcsát fognom, amit egy még annál is nagyobb követett, az viszont a fárasztás végéhez érve, egy rossz manőver után elment. Az elmúlt 4 esztendőben kisebb nagyobb sikerek értek, de a 30 kg-os súlyhatár megfogott! Folyamatosan kutattam őket, szokásaikat, igyekeztem felfedezni táplálkozási ritmusukat. Radar segítségével tanulmányoztam, hogyan viselkednek, és a tározó mely részeit részesítik előnyben, akár a szaporodásról, akár a táplálkozásról vagy pihenéséről essen szó! Ez a tudás és a megszerzett tapasztalat aranyat ér egy ekkora vízterületen! A rutinom szerint indultam a nyílt víznek, egy új helyet erőltettem már napok óta, de nem igazán tudtam felkelteni az érdeklődésüket! Élmény volt azonban ahogyan a kuttyogtatásra több hatalmas példány szinte egyszerre fordult csónakom környezetében! Egy kiadós vihar érkezett, épp indultam, amikor az utolsó emelések egyikére irgalmatlan erejű rávágás a vertikálisan emelgetett műcsalira, amit, több mint egy órás fárasztás követett, viszonylag könnyű felszereléssel: zsinór 20-as Tubertini X8 fonott, orsó Shimano Exage 40-es pergető orsó, a bot pedig egy Sportex Carboflex pergető bot volt! Nem Ő a legkisebb, amit az elmúlt időben a csónakom mellett megfordulni láttam!
