2017.09.03-án 17.00-kor kezdtem meg a horgászatot a Rakacai víztározón. Egyedül indultam csónakkal útnak és célom a tó középső legmélyebb részein rablóhalakra elsősorban harcsára történő pergetés volt. Mélyre törő woblereket használtam melyeket a mederfenék közelében próbáltam vezetni rendkívül lassú tempóban. 17.30-kor jött is az első kapás, 6kg-os harcsa. 18.15-kor egymás utáni két gyors koppintás után erőteljes kapás, majd bevágás, a horog akadt. A hal nagyon erőteljesen húzott, reméltem, hogy nagyméretű harcsa akadt horgomra. Körülbelül 30 perces kőkemény fárasztás után jött a meglepetés miután megláttam a halat, hirtelen nem is tudtam miféle „szerzet” akadt horgomra. Mivel egyedül voltam és csak vágóhorog és kesztyű volt nálam melyeket a harcsa horgászatánál használok nem tudtam mit tenni meg vágóhorgoztam a halat, hogy birtokomba vehessem és megszabadítsam horgomtól. Komoly meglepetésre azt észleltem, hogy a horog a hal szájának felső részébe akadt. A halat nem emeltem csónakba, egyik kezemben a vágóhoroggal a vízben tartottam a másik kezemmel az elektromos csónakmotort irányítottam a partra, a horogtól nem szabadítottam meg a halat. A partra érve Szarvas Károly horgásztársam és édesapám Keresztesi Béla nyugalmazott halőr várt, akik segítettek a hal partra emelésében. Ők is meglepődve tapasztalták, hogy a wobbler a hal szájába van akadva. Ezután értesítettem a tó halőreit, majd jött a mérlegelés, 31,17 kg! A szörnyű dolog a történetben, hogy a hal a vágóhorgozás következtében elpusztult.
