1.
29,70 kg
92 cm
90 cm
C&R Igen
Írok egy pár sort.
Újra megfogtam a tavalyi 30+ pontyomat, ami egyben a Tisza folyó hivatalosan bejelentett legnagyobb hala.
Március 31-én délután mentem le a folyóra egy gyors éjszakai pecára. Eső esett, viharos szél volt, de a lakóhajóban elviselhető volt. Horgász nem volt a szakaszon, senkivel nem találkoztam.
Általában két-három helyet horgászok váltogatva. Beálltam a helyre, kicsit igazítottam a feltorlódott uszadékon, hogy jól belógjon elém, majd behúztam a szereléket bojlival: az egyiket 40 méterre, a másikat 100-ra.
Kellőképpen el is áztam, mire végeztem, és már sötétedett. Az esti kapások elmaradtak, gondoltam, talán majd reggel.
Este 11 körül azonban egy lassú, komótos húzós kapásra riadtam.
Felvettem a kontaktot a hallal, viszonylag nehezen, de szépen jött, mintha felém úszott volna. Olyan 10 méterre lehetett, pont az uszadék előtt, amikor megpillantottam a lámpa fényében. Látszott, hogy nem kicsi – az elmúlt hetekben 8–15 kilós halak jöttek.
Kicsit feszültebb lettem, visszavettem a tempóból. Mintha ő is érezte volna, hogy nyerésre áll. Megmakacsolta magát, nem akart közelebb jönni. Nem mertem erőltetni, nem akartam hibázni.
Legalább 15 percig forgott, kitört, majd egyszer elment a hajó mellett, fel a folyással szembe. Akkor arra gondoltam, megfordítom, és a víz sodrásával betereltem.
Ekkor már tudtam, hogy ez az én halam lesz.
Sikerült megszákolni, nehezen ugyan, de alátettem az úszó mérlegelőt, és beemeltem.
Óriási meglepetés volt, hogy 160 nap elteltével újra kifogtam ezt a matuzsálemet.
Felfoghatatlan, hogy egy nyitott vízrendszerben is mennyire megvan az öreg halak territóriuma, és nem mennek el.
Sokan azt hitték, április elsején bolondozok, de nem.
Itt az öreg harcos megint.
